Posts
    Zárt osztály #1 Most is egyedül fekszem a sötétben,a szobatársam horkolása töri meg a kínzó és ilyesztő csendet.Félek,mert a szobatársam játékbabája pont az ágyam mellet van a babakocsijában.Utálok kórházban lenni.Utálok itt lenni.Legszívesebben megfojtanám az orvost,aki kitalálta hogy "a biztonság kedvéért" maradjak bent még 2 hétig.Bezzeg az én kedvemet mindenki leszarja.Nagyon szeretnék hétfőn hazamenni,de biztosan megint kitalálnak valami indokot,ami miatt maradnom kell még.Utálom az orvosokat.Ha van 2 lehetőség;fájdalmas,és nem fájdalmas,nekik egyszerűen mindig a fájdalmasat kell választani.Csak a "biztonság kedvéért".Megtanultam,hogy ha valamilyen orvosi kezelés nem fáj,akkor sajnos nem is hatásos.Lehet,hogy én gondolom rosszul. #2 Minden egyes percet számolok.Mintha elromlott volna az időérzékem,azt sem tudom,milyen nap van.Csak a percek telnek fájdalmasan lassan.Nem tudom,miért számolom az időt.Úgysem fog tőle gyorsabban telni.Előbb 0:59 volt.Most 1:02 van.Legszívesebben ordítanék és rongálnék.De nem tehetem.Az nem én lennék,hanem a depresszió. 2.1 Sokan azt mondják hogy mosolyogjak,és nézzek pozitívan a dolgokra.De mégis ki a faszom optimista,mikor lemarad az új iskolájáról,és állandóan tűkkel szúrkálják?! 2.2 A nővér most ment el az üvegajtó előtt azt tátogta 'aludjak'.Aludnék,ennék egy jót,de a testem nem engedelmeskedik. 2.3 Mindenki azt mondja rám: Nagyon optimista,pozitív,kedves és vicces lány.Amikor társaságban mosolygok és nevetek,az még nem jelenti azt,hogy boldog is vagyok.Az is lehetséges,hogy belül sírok,vagy ha hazaérek,az ágyra vetem magam és zokogni kezdek.Néha ok nélkül.Néha az élet miatt.

    Zárt osztály #1 Most is egyedül fekszem a sötétben,a szobatársam horkolása töri meg a kínzó és ilyesztő csendet.Félek,mert a szobatársam játékbabája pont az ágyam mellet van a babakocsijában.Utálok kórházban lenni.Utálok itt lenni.Legszívesebben megfojtanám az orvost,aki kitalálta hogy "a biztonság kedvéért" maradjak bent még 2 hétig.Bezzeg az én kedvemet mindenki leszarja.Nagyon szeretnék hétfőn hazamenni,de biztosan megint kitalálnak valami indokot,ami miatt maradnom kell még.Utálom az orvosokat.Ha van 2 lehetőség;fájdalmas,és nem fájdalmas,nekik egyszerűen mindig a fájdalmasat kell választani.Csak a "biztonság kedvéért".Megtanultam,hogy ha valamilyen orvosi kezelés nem fáj,akkor sajnos nem is hatásos.Lehet,hogy én gondolom rosszul. #2 Minden egyes percet számolok.Mintha elromlott volna az időérzékem,azt sem tudom,milyen nap van.Csak a percek telnek fájdalmasan lassan.Nem tudom,miért számolom az időt.Úgysem fog tőle gyorsabban telni.Előbb 0:59 volt.Most 1:02 van.Legszívesebben ordítanék és rongálnék.De nem tehetem.Az nem én lennék,hanem a depresszió. 2.1 Sokan azt mondják hogy mosolyogjak,és nézzek pozitívan a dolgokra.De mégis ki a faszom optimista,mikor lemarad az új iskolájáról,és állandóan tűkkel szúrkálják?! 2.2 A nővér most ment el az üvegajtó előtt azt tátogta 'aludjak'.Aludnék,ennék egy jót,de a testem nem engedelmeskedik. 2.3 Mindenki azt mondja rám: Nagyon optimista,pozitív,kedves és vicces lány.Amikor társaságban mosolygok és nevetek,az még nem jelenti azt,hogy boldog is vagyok.Az is lehetséges,hogy belül sírok,vagy ha hazaérek,az ágyra vetem magam és zokogni kezdek.Néha ok nélkül.Néha az élet miatt.

    0 Comments